Horvátország

 A 2021. évi népszámlálási adatok szerint 10 315 horvát állampolgár vallotta magát magyarnak.

A horvátországi magyar közösség majd kétharmada Eszék-Baranya és Vukovár-Szerémség megyében él. Itt találhatóak oktatási intézményeink, a legtöbb kultúregyesületünk, amelyek kitűnő lehetőséget biztosítanak a nemzeti önazonosság megőrzéséhez. A HMDK-nak  ugyan vannak szervezetei Zágrábban, a tengermelléken, illetve Szlavónia nagy részén, de mivel messze vannak az említett két megyétől, ezért számukra sokkal nehezebb a nyelv és a magyar identitás megőrzése.

Nehéz volt ez mindig, hiszen Trianon után a Délvidék, azon belül is a horvátországi magyarság a Monarchia után egy olyan délszláv államban találta magát, ahol mindent megtettek azért, hogy mielőbb asszimilálják a ma horvátországi magyaroknak nevezett közösséget.

1921-ben a száz főnél népesebb magyar lakossággal rendelkező települések száma épphogy csak meghaladta a százat, összesen 52 ezer magyarral.

A két világháború között ellehetetlenítették a magyar oktatást és megtettek mindent azért, hogy az itteni magyar közösség beolvadjon a szláv tengerbe.

A második világégés után a horvátországi magyarság megszervezi az oktatási és művelődési életét, és a tájékoztatás is megvalósul. Igaz, mindegyik erősen átitatott ideológiai prizmán keresztül kerül megszervezésre. A Képes Újság lesz az itteni magyar tájékozódás egyik alappilére, de a szocialista szellemiség szinte a rendszerváltásig érződött. Ettől függetlenük kitűnő kordokumentum a magyarságunk számára.

A délszláv állam széthullása a horvátországi magyarok diszperziójához vezetett. A horvátországi függetlenségről szóló népszavazáson 1990-ben magyarságunk 95%-a a horvát függetlenségre tette le a voksát. Többek között ennek is tudható be a drávaszögi és szlavóniai magyarok elűzése évezredes lakóhelyükről. A nagyszerb ideológia jegyében falvakat tettek a földdel egyenlővé, sokukat megöltek, lelki vagy fizikai terrornak voltak kitéve.

Az elmenekült és a szülőföldjén maradt magyarságnak új szervezeti formát az 1993-ban megalakult Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége adott. Célja az oktatási és művelődési rendszer megszervezése volt, és az a hit vezérelte, hogy a szerbek által megszállt területeken élő magyarok is visszakerülnek a horvát közigazgatás alá. 1995-ben ugyan elkezdődött az ún. békés reintegráció, de ez a folyamat csak 1998-ra ért véget.

Eszéken 1999-ben horvát költségvetési pénzekből megépült a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ, amely óvodát, általános iskolát és 2022 óta diákotthont is magába foglal. A magyar és a horvát kormányoknak köszönhetően falvaink újjáéledtek. A szlavóniai falvainkat újjá kellett építeni, és szakrális tereink is megszépültek vagy újjá lettek építve.

A függetlenné vált Horvátország a megalapítása óta, történelmi tapasztalat miatt is ügyelt a szerzett jogok betartására és ezek kibővítésére. 1995-ben Magyarország és Horvátország aláírta azt a kétoldalú kisebbségi egyezményt, amely garantálja az anyanyelv használatát a magán- és közéletben, de számos más olyan garancia van az oktatás, a művelődés, a tájékoztatás terén is, amelyek megnyugtató garanciarendszert képeznek.

A Horvát Köztársaság 2002. decemberében fogadta el a Nemzeti kisebbségekről szóló alkotmányerejű törvényt, amely mondhatni európai szintű kisebbségvédelmet biztosít a horvátországi magyaroknak is. Sokszor rajtunk, horvátországi magyarokon múlik, hogy mennyire élünk ezekkel a jogokkal.

Horvátországban a megszállt, magyarok által is lakott horvátországi területek békés reintegrációja után négy magyar tannyelvű általános iskola nyitotta meg a kapuit. Ezek mind regionális fenntartásban vannak, kivéve az eszéki Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központot, amelynek az alapítója a horvát állam.

Ebben az eszéki magyar intézményben működik a magyar nyelvű középiskolai oktatás. A diákok öt szakirány közül választhatnak, és az érettségit is magyar nyelven tehetik le. A távolabbról érkező diákokat a horvát állam által megépített modern Diákotthon várja. Ahol nincs lehetőség az anyanyelvi oktatásra, ott anyanyelvápolás folyik. A zágrábi egyetemen működik a Hungarológiai Tanszék, míg Eszéken a Magyar Nyelv és Irodalom tanszék, ahol tolmácsokat és kommunikációs szakembereket képeznek.

A horvátországi magyarok szabadon használhatják a nyelvüket a magánéletben, az oktatásban, a közügyek intézésében, illetve azon járásokban a politikai közéletben is, ahol a számarányuk meghaladja a 33 százalékot. A jogi garanciák ugyan léteznek, de sajnos sokszor nem élünk vele. A horvát személyigazolványt bizonyos közigazgatási egységekben ugyan kérhetjük, de sokan nem élnek ezzel a jogukkal. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a horvátországi magyar oktatási rendszerben szocializálódott diákok tudatosabban használják az anyanyelvüket mind a magánéletben, mind ott, ahol ezt a törvények lehetővé teszik.

A magyarságunknak biztosított a kulturális autonómia, amihez az anyagi feltételeket a horvát állam garantálja. A kulturális élet megszervezését a HMDK biztosítja. Nagyon sok színvonalas táncegyüttes működik a horvátországi magyarság ernyőszervezete alatt, de ezekből is kiemelkedik a csúzai Csárdás néptáncegyüttes.

Az élő hagyományok közé sorolhatjuk – a teljesség igénye nélkül – a vörösmarti bormaratont, a laskói paprikafesztivált vagy épp a kopácsi halásznapokat. Színjátszócsoportok teszik még színesebbé a pezsgő kulturális életet. Számos, a tájunkra jellemző materiális és szellemi örökség a Hungaricum gyűjtemény tárházát gazdagítja.

A Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének nagyon fontos, hogy a horvátországi magyarok anyanyelvükön tájékozódjanak. Ezért hetilapot működtet Új Magyar Képes Újság címmel, de vannak periodikák is, mint pl. a Rovátkák, ahol irodalmi jellegű írások jelennek meg. A Barkóca gyermekújság nagy népszerűségnek örvend a kisiskolások között. A Drávatáj szerkesztősége heti rendszereséggel jelentkezik magyar nyelvű műsorral a regionális nézettségű Szlavón tévén, de a nagy múltú eszéki rádió magyar adása is segíti a magyar nyelvű tájékozódást.

A horvát törvényhozásban (Szábor) a horvátországi magyarságnak egy garantált helye van, amiért a múltban többen is versenyeztek, és ez a magyarságunk megosztásához vezetett. Mára elmondható, hogy egy egységes magyarságról beszélhetünk Horvátországban, amit jelez az is, hogy 2016 óta a HMDK jelöltje, Jankovics Róbert tölti be a magyarságnak járó helyet. Jól jelzik Jankovics Róbert munkáját a megújuló templomok, az új közösségi terek és az oktatási infrastruktúra fejlesztése is. Több járásban elöljáró helyettese van a HMDK-nak, de a járási tanácsokban is aktívak a magyar képviselők.